Végre este tíz óra. mehetünk haza. Véget ért a délutános műszak. Az öltözőből szinte egyszerre jöttünk ki, de a kapunál már többfelé fordultunk. Én a metróval megyek tovább. Várok. Most már kevesen várakoznak, néhány hazafelé tartó ember, gyári-munkások, a közeli bevásárlóközpont dolgozói. Álmosak, fáradtak. A belvárosban szálltam ki, felmegyek a buszmegállóba. A buszra is várni kell! Telik az idő, közeledik az éjfél. Nyáron kellemesen telik az a néhány perc, amit várakozással töltök itt. Nézem a fiatalokat, amint Üdén, frissen várják a buszt. Vagy jönnek a buliból, vagy mennek a következőbe. De most mindenki komoran fázósan álldogál. Késő ősz van, lengedezik a hűvös szellő, még nem túl hideg, de már épp elég kellemetlen ahhoz, hogy beszélgessenek.
Megjött a busz, néhányan felszállunk, az ajtók záródnak, és ezzel egy új világba cseppenünk. Néhányan beszélgetnek, van aki kifelé bámul az éjszakába, egy-két ember telefonál, de szinte mindenki önmagába fordulva inkább befelé figyel. Nem néznek egymásra. Pedig egy meleg pillantás, egy mosoly teljesen más véget adna a napnak. Egymásután hagyjuk el a megállókat, szép lassan mindenki hazaér. Én a végállomáson szállok le, és ekkor veszem eszre, hogy már egyedül vagyok. Ballagok hazafelé, enyhén lejt az út. A lakótelep közepén lévő sétálóúton csak néhány perc amíg hazaérek. Egyedül ballagok, a pislákoló utcai lámpák alatt. A hideg már kezdi csípni az arcomat. Ekkor a felhők mögül előbújik a hold. Hú! Ez vagy egy horror film kezdete, vagy egy romantikus film vége! Még pár lépés és beléptem a lépcsőházba. itt van a legjobb idő! Télen meleg, nyáron hűvös. De a lift, az mindig egyformán személytelen, a fehér-fényű világítás nem melegít fel. Belépek a lakásajtón, felkapcsolom a lámpát, itt már sokkal barátságosabb minden, hát persze, hiszen ez az én otthonom, úgy alakítom, hogy megadja nekem azt a kényelmet, amire vágyom. De nem mindent sikerül megoldani. A távfűtést most korszerűsítették. Minden mérhető. szabályozható, kontrollálható! De mégsem érzem melegnek, mégsem érzem azt a meleget, amit úgy hívnak, hogy az otthon melege.
Egy gyors vacsora után bekapcsolom a számítógépet, megnézem a leveleimet. A szívem és az agyam már nem itt jár. A pillanat tört része alatt már Dél.kelet Ázsiában vagyok, és újból átélem az elmúlt időket, amikor felettébb kellemes hónapokat töltöttem el ott. Érzem a tengeri szellő meleg simogatását, a tenger vizének sós ízét, a langyos esték békéjét.
